Szlovénia, és a jólét

Szerdán faterom megkérdezte, van-e kedvem kiugrani Szlovéniába, mert látott egy csónakot 650 euroért, és meg kéne venni. Jó – mondtam magamban – úgysem voltam még szlovéniában, így csütörtök hajnalban fel is kerekedtünk. Oda felé nem én vezettem, csak navigátorkodtam, és jegyeztem, hogy merre felé kell menni. A csónak egy Celje melletti kis településen volt. Odafelé Letenyénél léptük át a határt, és a horvát autópályán Varaždin felé vettük az irányt. Amikor a szlovén határt is átléptük, elhatároztam, hogy lassan meg kéne állni, hogy elvégezzem az időközben elég sürgetővé vált dolgomat. Itt jött a gond, ugyanis szlovénia úgy tűnt, egy darab egybefüggő falu. Ahogy az egyiknek vége lett, következett a másik, és ez így ment elég sokáig. Ptuj előtt sikerült megállni végül, de ahogy néztem a térképet a települések fele sem volt jelölve.

Ptujtól Maribor felé vettük az irányt, ahol várt az autópálya, ami egészen Celjéig el is vitt. Itt már csak a kis falut kellett megtalálni, ami viszonylag gyorsan ment.

A srác megkérdezte, miért éppen szlovéniába mentünk csónakot vásárolni, mire mi csak azt tudtuk felelni, hogy itt még nem voltunk, úgyhogy a kalandot is megérte!

Szlovénia egyébként gyönyörű! Hatalmas hegyek, amiket körbeölelnek a felhők, a falvakban elképesztően tiszta levegő, és egyébként életszínvonal szempontjából ugyanolyan (talán egy kicsit alacsonyabb) mint nálunk magyarországon. Ez azért fontos, mert a csapból is az folyik, hogy hú, az már európa, az életben nem érjük utol őket… Ez csak rajtunk múlik! A szlovén polgárok ugyanis átélték a pokolt, Jugoszlávia darabokra hullását, sok falon máig ott vannak a golyó-ütötte nyomok, ám ezzel szemben (vagy éppen ezért) ők boldogok azzal, amijük van. Nem vágynak többre, és ennek következtében ki tudják élvezni az életet, minek hatására ha gazdasági életszínvonaluk az eurót leszámítva nem is magasabb, lelki szempontból fényévekkel megelőznek. Ez az, amit soha nem fogunk utolérni, ha állandóan csak azon siránkozunk, hogy milyen lehetne…

Ha egyik napról a másikra szlovén szinvonalon találnánk magunkat, akkor a magyarok elkezdenének akadékoskodni, hogy “ez nem jó, mert…”, mert valóban vannak olyan dolgok, ami nálunk jobb (például a megállókban kirakott menetrend, és a jobbára kiszámítható busz közlekedés, hogy csak egy példát mondjak). Ám az, hogy nem siránkoznak állandóan, hogy a megszorítások már a rendszerváltás után azonnal megtörténtek, és nem volt olyan politikusuk, aki azt igérte volna, hogy azonnal tejjel-mézzel folyó kánaán lesz, ha eljön a piacgazdaság. Ezért van náluk már euro, és ezért nem leszünk képesek belátható időn belül beérni őket. A magyar ugyanis olyan állatfajta, hogy ha a fizetések német színvonalra emelkednének, akkor reklamálnának, hogy az angolok jobban keresnek. Ha angol színvonalúak lennének, akkor a francia 38 órás munkahét lenne a gond! A lényeg, hogy legyen min panaszkodni. Szlovénia példáját követve ha nem azon görcsölnénk folyton, hogy miben lehetne jobb, hanem megtanulnánk értékelni a jelenlegi jólétet (ami tény, hogy van a 80-as évekhez képest) mi is sokkal előrébb lennénk. Onnan meg kit érdekel, hogy van-e euro, vagy nincs?

Visszafelé egyébként kétszer is úgy eltévedtünk, mint a szemét. Ennek oka az, hogy elég gyéren vannak kitáblázva a települések, és igazából Varaždintól két-három kilométerre sem tudtuk pontosan, hogy arra megyünk-e…

Összesen 5 óra volt az út oda, és 5 óra vissza! Nekem tetszett! Lehet, hogy a közeli jövőben lenézünk egy hétvégére a tengerhez. A horvát határon úgysem szórakoznak túl sokat. Mutatja ezt az is, hogy a horvát határőr néni kérdezett valamit (gondolom azt, hogy van-e elvámolni valónk) faterom pedig felelt, hogy nema! Erre tovább engedtek!

Leko Trans
A szlovén autópályán jó hosszú ideig ment előttünk egy eltitkolt vállalkozásunk kamionja. Hát igen… Híres a mi kis családunk!

One Response to Szlovénia, és a jólét

  1. Jázmin says:

    Örülök hogy együtt mehettünk Szlovéniába:)
    Hihetetlenül szép táj,és szépek a házak:)
    Tetszett ahogy írtál róla:)
    Cicuskád:)

Comments are closed.