Archive for 2009. 01. 31.

Theater of Tragedy – Let you down

2009. 01. 31.

Az Assembly című albumról. Egyébként unalmas doom metált játszanak, de ez az album inkább industrialos. Roland megfogalmazása szerint “egy technosabb Rammstein, amiben Madonna aranyosan énekel”. Találó megfogalmazás. 🙂

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=O-mMW9PxeDA]

:)

2009. 01. 31.

Pogi ma reggelre felvette velem a kapcsolatot! (Innen is üdv, ha olvasod!) Már én is rengetegszer gondolkoztam rajta, hogy írok! Jó lenne valamikor összefutni!

N76

2009. 01. 30.

Imádom az N76-osomat! Okos, tudja, amit kell, nagyon kézreáll, könnyen használható, jól konfigurálható – addig a pontig, amíg nekem kell! És szép!

Ez van!

2009. 01. 30.

Fel akartam tenni egy dalt, amit éppen hallgattam, de youtube-on azt a verziót nem találtam, csak egy vérszegényebbet, mp3 flash lejátszóba való feltöltése még egyelőre csak igéret, bár ott van a 3GB tárhely. Na mindegy.

Ákos – Altató

Nagyon jól eltalált dal!

Novekvo latogatottsag

2009. 01. 30.

Raneztem a statisztikara, mert miert ne…

Ez igen. Ezt mar szeretem. Lassan el kell kezdenem ertelmes dolgokrol is irni. Mar csak rendszeres hozzaszolasok kellenenek. Persze ha trivialis dolgokat ir az ember, az nem general ilyesmit. Vitatkozni, flame-elni, trollkodni ugyis mashova mennek a joarcok. Mondjuk a prog.hu-ra. (Gonosz vagyok, tudom)

Egyebkent orom, es boldogsag, amikor szamomra teljesen ismeretlen emberek belinkelnek egy-egy bejegyzest idegen blogokon. Talan ez annak jele, hogy nem vagyok elveszett. 🙂

Blog torlese

2009. 01. 30.

Soha nem fogom megerteni, mi ertelme egy blog torlesenek! Szerintem bunkosag! Ha ezt itt en egyszer abbahagynam, az biztos, hogy megmaradna minden egyes bejegyzes az utokornak. Amig a wordpress szerverei taroljak, es nem szedik le, hogy “na srac, ennyi volt“, addig en biztosan nem torolnem!

Biztos, ami biztos, meg backupot is keszitenek, aztan ha innen valahogy eltunne, feltennem egy ingyenes tarhelyre, hogy meglegyen!

WordPress kérdőív

2009. 01. 29.

Olvasgatva a blogger-társak között felfedeztem ezt a kis izét. Gondolom a WP bloggerek oszthatják meg egymással, és a világgal, hogy milyen emberek. A tovább után rejtettem a folytatást, mert kicsit hosszú! 🙂 (tovább…)

Ismét boldog

2009. 01. 29.

Kerestem önmagam. Kerestem a lehetőségeimet. Kerestem, ki vagyok. Kerestem az utam. Kerestem a választ. A választ az egyetlen igazi kérdésre, ami mindig szűntelen hajt minden egyes létező embert: Miért?

Ma este megtaláltam a választ. Ma este minden lerendeződött. Végre tudom, mit akarok. Tudom, hova tartok. Tudom, ki voltam. Tudom, ki vagyok. Tudom, ki leszek. Felébredtem egy új világra. Egy olyan világra, aminek a létezését eddig csak remélni mertem. A körvonalait ott láttam minden virágban, minden emberben, minden percben. Nem mertem ránézni, mert féltem, hogy megvakít.

Már nem félek.

Elkövettem néhány hibát. Vannak dolgok, amit ha visszamehetnék az időben, másképp csinálnék. Van, amit megváltoztatnék, és kitépnék a múltból. Azt hiszem, ez természetes. Az azonban nem megoldás, hogy az ember gyötri magát a múlt hibáin. Tanulni kell belőlük, és azokat soha többé nem elkövetni.

Tanultam. Okosodtam. Fejlődtem. Felnőttem.

Nem változtathatok a múlton. Nem ismerem a jövőt. Vagyok, aki vagyok. Napról napra felkelek, és kitűzöm a célokat. Azokat a célokat, amit aznap meg akarok valósítani. Nem nagy léptékekben gondolkozom. Tudom, hogy néha az apró célok többet érnek, mint egy hatalmas álom. Egy óriási álom, ami ha megvalósul, csodálatossá teszi az életet. Az óriási álomhoz azonban apró célokon át vezet az út. Ezek az apróságok azok, amikből fel kell építeni az egészet.

Már nem fáj!

Láttad már magad egy olyan ember szemével, akivé később váltál? Én ma belenéztem a tükörbe. Remény. Bánat. Öröm. Szenvedés. Kijutott mindenből. Egyszer azonban az ember feláll. Felszegi a fejét, felemeli az állát, és azt mondja: nem fog elsodorni az élet. Kiállok azért, amiben hiszek. Kiállok az álmaimért, a vágyaimért.

Az inszomniások soha nem alszanak, és soha nincsenek igazán ébren. Folyamatos lidércnyomás szerű létezés ez, ami megbénít, és nem tudsz tőle tenni semmit. Én megtapasztaltam. Azért, mert féltem kimondani, amit mindig is tudtam. Soha többé nem fogok félni. Soha nem fogom megadni magam a sorsnak. Soha többé nem leszek néma!

Új erő. Új ember. Új törvény.

Lehetőségek százai lebegnek előttem. Lehetőségek, amiket eddig féltem megragadni. Lehetőségek, amiket nem mertem felismerni.

Próbáltam hős lenni. Belebuktam. Azért, mert amíg jelentéktelen dolgokkal foglalkoztam, megfeledkeztem arról, ami igazán fontos. Álmodtam? Én álmodtam a régi Gerzsont, vagy Ő álmodott engem?

Lélegzem! Fellélegeztem! Születésem óta tartó fuldoklás után végre levegőhöz jutottam! Végre felszabadultam. Egy óriási sziklát görgettem el a szívem fölül. A gondokat kieresztettem az ablakon. Soha ne jöjjenek vissza!

Élni szebben is lehet!

Uj ember, uj torveny

2009. 01. 29.

Nagy valtozasok elott allok. Itt, es most errol tobbet egyelore nem mondok, de azt azert elarulhatom, hogy kivulrol is lathato jelek fogjak mutatni, uj emberkent akarok a vilagra tekinteni. (Aki ismer, itt mar sejtheti, mire gondolok… Na most jo nagy hintet adtam!)

Azt mondjak, 7 ev alatt az ember minden egyes sejtje kicserelodik. 7 evenkent ilyen modon ha ugy tetszik, uj emberre valik mindenki. En most erzem magamban a kesztetest. Nem lehet egyebkent veletlen, hogy a 7-es a szerencseszamom. Viszlat regi Gerzson!

Hello, uj Gerzson, uj elet, uj gondolatok, uj vilag!

Az elmult egy honapban elegge a padlon voltam. Nem nagyon akartam tudni senkirol – nehany kivalasztottat leszamitva. Ennek most vege! Megtettem, amit kellett, elvegeztem amit akartam. Felallok, es felszegett fejjel nezek a jovobe. 

Egyebkent erdekes, hogy amikor ezt a bejegyzest irom, eppen Akostol az Ikon cimu szam szol.

Na megis mindent elmondtam, de kikivankozott! 🙂

MSN is back online

2009. 01. 29.

Letelt az ido, amire szuksegem volt. Ismet elerheto vagyok ezen a csatornan is.