Másfélmillió lépés Magyarországon – 32 év múlva

Nem vagyok az a fajta ember, aki a prekoncepciói miatt kihagy egyes dolgokat, így gondoltam teszek egy próbát a fent említett, a jelenlegi közszolgálati által gyártott sorozattal. Lássuk, milyen lett!

Az új “másfélmillió” egy gyönyörű szépen fényképezett, csodálatos tájakat megmutató sorozat. Jegyezzük meg Nemes Tibor nevét, mert gyönyörű munkát végzett. Sajnos ezzel gyorsan végére is értünk a pozitívumoknak.

A szövegek Bayer Zsolt keze munkáját “dicsérik”. Azért teszem idézőjelbe, mert a Bakonyról szóló részt tekintettem meg – félig. A tizedik percben már tikkelt a szemem az aktuál-politizálástól, mert a “másfélmillió” nem erről kellene, hogy szóljon!

Elmegyünk a Bakonyba, beszélünk arról, hogy itt van Bakonybél, majd egy végeláthatatlan imádság kezdődik. Gyönyörű! Akkor ez most a vallási fél óra, vagy micsoda, Zsoltikám?

Na de haladjunk tovább, sajnos Bayer nem tudja meghazudtolni önmagát. Amikor Veszprémhez értek, a Bakonyi túra tizedik percében, elkezd a párttitkárról beszélni, majd a becsületet kezdi emlegetni, hogy a Veszprémet “tönkretevő” káder főbe lőtte magát a rendszerváltáskor. Mondja ezt az a Bayer Zsolt, aki a Párt élet rovatot szerkesztette a Népszabadságban. Komolyan már csak egy egészséges zsidózás hiányzott, undorító szövege volt!

Ennyi igazából elég is volt belőle. Lenémítva, zenét benyomva alá a csodálatos képek miatt (ismétlem: Nemes Tibor) biztosan végig fogom “demózni” a tévén, de ennyi. Zsolti gyűlölettől csöpögő önmagával meghasonlott kommunista szövegére nincs szükségem, sajnálom!

Tags: , ,