Szomorkás

Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Máté 7:15

Eszembe jutott, hogy írok a rokonomnak, próbálva az eszére hatni. Aztán rájöttem, hogy hülyeség. Az ilyenekkel nem érdemes vitázni. Inkább elérhetetlenné tettem számára a profilomat, az ő állapot-frissítéseiről meg leiratkoztam, oszt jónapot. Mindenkinek jobb így. Mert ez a kétségbeesett hisztis felsírás, ami történt, ez nem az utolsó, és van egy sejtésem, hogy a tehetetlen düh miatt csak egyre több ilyen lesz.

“Meg kell értened: némelyikük olyan mértékig része a rendszernek, annyira függ tőle, hogy foggal-körömmel védeni fogja.”

Morpheus szavai akkor vágnak igazán húsba, amikor olyan ember esetében szembesülsz a végtelen butasággal, és a rendszertől való függéssel, aki gyerekkorodban sütit és teát készített neked, és leste minden szavadat, hogy mit szeretnél, drágám?

Rettenetesen fáj, amikor ezt tapasztalom. Kiírom magamból, de az nem nyújt feloldozást, elmegyek futni, de a fáradtság mellett is egyfolytában gyötrődöm olyan dolgokon, amiket nem volt, és nem is lesz soha hatalmam megváltoztatni.

Közben a hozzá hasonlók azokat éljenzik, akik felrobbantanák a lakásomat is, ha egy általuk bűnösnek vélt embert (lett légyen az ártatlan, vagy valódi bűnös) kiiktathatnának. Hogy nekem nem lenne hol laknom, az más kérdés. gyurcsányahibás.

El kell engedni. Emlékszem a szépre. És felülemelkedem azon, hogy az a szarházi mindent tönkretett. Nem, nem a rokonom. Ő róla soha nem mondanék ilyet. Akinek szól, azt soha nem érdekelte, soha nem is fogja, hogy mit gondolok róla. Ő csak cinikusan röhög. A rokonomon is. Csak ő nem elég nyitott rá, hogy ezt észrevegye. Mert amaz ott fönt megteheti.

Még egy ideig.

Tags: , , , , , ,