Posts Tagged ‘éndolgok’

Lakógyűlés

2010. 09. 17.

Komolyan mondom néha konkrétan azt tudnám kívánni, hogy teljen már el az az 5-10 év, amíg az a sok gyökérnyugdíjas meghal, vagy hulljanak már el most, mert idegileg kikészítenek.

PolKorrekt kiegészítés: nem az összes nyugdíjasról van szó. A gyökérnyugdíjasokról. Különbség.

Szóval rendkívül energiatakarékos program megvalósítása a nevezett kaszt jeles képviselőinek köszönhetően teljes mértékben meg fog hiúsulni. Most inkább nem írnám le betű szerint, milyen gondolatok kavarognak a fejemben, mert jobb az mindenkinek. De ha Mucsi villanyszerelős videóját megnézzük, akkor a szavak színes halmaza a homályból a felszínre úszva megcsiklandozza hallójárataink kis üregeit. Remélem, minimum 30%-al emelkedik a gáz januártól.

Volt viszont egy aranyos momentum. Van egy nyugdíjas fölöttünk, aki egyébként a fent említett kaszt tagja, de ezt csak zárójelben jegyzem meg, mert itt nem ez a lényeg. Ő neki az a mániája, hogy rendszeresen felgyújtjuk a lakását. (Egyszer megesett, hogy a sütőbe beleégettünk egy kis húslét, ami miatt szellőztettünk, ő meg vízzel locsolta az ablakunkat.) Na most ezt a víz-locsolós játékot azóta is játsza rendszeresen, akkor is, amikor a konyha felé sem nézünk, szóval ráhagytuk. De most, amikor megszólalt a lakógyűlésen… És kábé közölte, hogy szarember az, aki rendszeresen felgyújtja a fölötte lakó lakását… Na ránéztem…

Hát nem tudom. Szóval az a helyzet, hogy én arra a nőre mindig mosolyogtam, amíg nem tudtam, ki ő, de félek tőle, ha mostantól meglátom, kinevetni fogom, nem mosolyogni rá… Na mindegy.

Most le kell nyugodnom. Hallgatok egy kis Marilyn Mansont, meg Rob Zombiet, meg megnézek pár Mucsi-videót, hátha jobb lesz.

Re

2010. 09. 17.

Ahogy egyszer már kifejtettem, blogolkodni olyan, mint… a francba, pedig olyan jó kifejezés jutott eszembe. Na mindegy, kezdjük előlről.

Ahogy egyszer már kifejtettem, ha valaki rákap a blogolkodásra nem nagyon tud elszakadni tőle. Vagy igen, de csak egy ideig. Körülbelül majdnem egy év telt el azóta, hogy itt frissítettem magamat fel szellemileg. Még nem tudom, visszatérek-e a rendszeres állapotjelentéshez, de valószínű, mert elértem ismét azt a szakaszt, hogy a twitter-féle mikroblog már kevés. Ki kell adnom magamból, ami az agyamban van.

(Közben amolyan életérzés-információ: Rita a tévében sikeresen bekapcsolta Meleg Márkot, és most kommentálja)

Rengeteg dolog történt az elmúlt évben. A válságnak nevezett humbug nem hagyott érintetlenül, elvesztettem a munkámat. Azóta otthon dolgozom. Megtaláltam a mennyasszonyomat, akit soha nem fogok elhagyni.

Na most egyelőre ennyi a visszatérő szövegnek.

Folytatása következik.

Aktuális

2010. 04. 10.

Mérhetetlenül boldog vagyok…

Újra

2010. 03. 29.

Ha az embert megfogja a szabadság íze, nehezen adja fel.

Amikor kapsz egy munkát, ami rendkívüli módon érdekel, tudod, és akarod csinálni, és mindezt otthon, egy idő után rákapsz a dologra. Dolgozol akár napi 12 órát is, mert élvezed. Ha ilyenkor jön valaki, akihez be kell járni az irodába, reggel 9-től este 6-ig, nehezen mondja az ember azt, hogy oké.

Az elmúlt időszakban ráálltam arra, hogy amikor elkap a gépszíj, otthon leülök a gép elé, és csinálom. Ha épp pihenni támad kedvem, benyomom a (már digitális) tévét, és megnézem a legújabb star trek epizódot angolul. Csinálok teát, kávét, leszaladok a kutyával, és egyszerűen tetszik. Nem akarok senkit megbántani, de szükségem van a kötetlen munkaidőre.

Két féle munkatapasztalatom van. Az egyik egy multinacionális vállalati környezet. Kötetlen munkaidő, sok magamfajta ember, laza munkarend, ami attól még persze hatékony. Vagy éppen ezért.

A másik az otthoni. Eleinte nehéz volt. Kérdezték is tőlem, hogy nem nehéz-e otthon csinálni, mert mindig másra figyel az ember, de azt kell mondjam, van olyan ember, akinek nem. A szüleim vére folyik az ereimben, hazai környezetben sokkal produktívabb vagyok.

Ha valaha ismét irodában fogok dolgozni, az multinál lesz, és pont. Majd. Egyszer.

Digi

2009. 09. 01.

Asszem, telefonalnom kell, vagy bemennem az ugyfelszolgalatra, vagy valami. Erdeklodni.

Ugye a honap vegeig legkesobb otthagyom az alberletet. A leheto legolcsobb megoldas erdekelne, akar kiado szoba is. Ugy esett, hogy egy ismeros ajanlott egy fiatalos nyugdijas holgyet, akinek van egy 12nm-es kiado szobaja. Namost informatikusnal alapveto a dontesi mechanizmusban az internet kerdese. Az uj albi a jelenlegitol ket utcara lenne, tehat gondoltam nezzuk meg, van-e ott Digi.

A honlapon a LAN cimlistaban az adott cim nem szerepel, csak 4(!) hazszammal arrebb. Ez egy kicsit hirtelen elkeseritett, de megtekintettem a honlapjukat. Otthon, Veszpremben most kotottek be a kabelt, hat megtekintettem a honlapon, hogy a mi cimunk benne van-e a listaban. Nincs. Ergo a pdf-eket nem a leggyakrabban frissitik, szoval van remeny.

Kiderul. Egyebkent mindenkepp be kell mennem valamikor, mert a net szamlaja az en nevemre jon a jelenlegi albiban, ami azt jelenti, hogy at kell irni a foberlo nevere, ha meg akarja tartani a dolgot. Vagy lemondani, ha nem. De miert akarna lemondani? Ez is noveli az albi erteket, hogy megbizhato, nagy sebessegu internet van a lakasban. Meg 69 tv csatorna, amibol en igazabol csak a Discovery (Science)/NatGeo csatikat nezem. Meg neha a Comedy Central/MTV. Hja. South Park. 🙂

Na jo, estenkent elofordult mar, hogy pornora kapcsoltam, amibol 2 es fel csati is van. 😀 (2 es fel, mert az egyik egy fos. HC pornot adnak ugy, hogy a fontos jelenetek, amikor lathato is lenne valami, ki vannak vagva. Ennek sose ertettem az ertelmet. ha mar ilyen modon akarnak adni, akkor adjanak direkt eleve igy elkeszitett erotikus filmeket, nem?

Gep

2009. 08. 31.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=VIdwxdxQBUM]

Korulottem mindenutt emberek
De egyedul vagyok a tomegben…

Mi vót ez

2009. 08. 27.

Nagyjából az inkriminált bejegyzést megelőzően 8 hónapon át feszített egy gondolatsor, ami egyedül, mindenki által elhagyatva az albérletben ülve elemi erővel robbant ki belőlem. Ez van. Hirtelen haragú vagyok, mindig is az voltam. Oroszlán…

Es hogy miért azon töltöttem ki a harogom, akin? Mert miatta nem tudtam megbeszélni soha azzal, akivel akartam… Ennyi.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=OVNESKRcc1g]

— EOF

El Maquinista

2009. 08. 26.

How do you wake up from a nightmare, if you’re not asleep?

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=H0fuHY4U1UA]

A történet más… A tudatállapot hasonló…

Sith

2009. 08. 25.

Rám tört a pusztíthatnék! Hirtelen kedvem támadt legyilkolni minden pandát, aki nem kúr a fajfenntartásért! (© Tyler)

Kibelezni valakit, és nézni, ahogy sikítozva próbálja a gyomrát visszatuszkolni a helyére, egészen amíg elvérzik!

Felkoncolni, aki csak egy rossz pillantást tesz felém!

Minden képet, emléket, apróságot szatyorba raktam, és kivágtam a faszba, ami csak egy kicsit is rá emlékeztetett! Igazából már decemberben meghalt számomra! Most végül volt erőm megtenni azt, amitől eddig csak a lustaság választott el!

Miért? Mert egész életemben egyedül voltam, és MIATTA így is marad!

Ne szólj most hozzám, ha jót akarsz! Megszűntem létezni!

👿 SZÁMOMRA MOST MINDENKI HALOTT! 👿

De legalább már értem, miért felszabadító verekedni…

Megyek, rágyújtok!

Na nézzük meg, miez?

2009. 08. 18.

Regisztráltam, képet töltöttem, nézegetek, üzengetek, fogadok.

Belekóstoltam a netes társkeresésbe. Egyelőre HUP szójárással élve csakazeredményérdekel. Ismerkedésből bármi lehet. A bármibe beletartozik az is, hogy amint élőben meglátjuk egymást, sikítva rohanunk a másik irányba.

Pesszimista vagyok, vagy realista? Néha nehéz eldöntenem, de mivel ilyen téren eddig nem túl sok pozitív élmény ért, azt hiszem a realista jobb megnevezés. Persze majd kiderül.

UPDATE: LOL! Valaki bepróbálkozott a telefonkártya-feltöltős trükkel. 🙂 Hát igen, a netes társkeresés veszélyei. Sok a nyomorék. 😀