Posts Tagged ‘szakitás’

Sith

2009. 08. 25.

Rám tört a pusztíthatnék! Hirtelen kedvem támadt legyilkolni minden pandát, aki nem kúr a fajfenntartásért! (© Tyler)

Kibelezni valakit, és nézni, ahogy sikítozva próbálja a gyomrát visszatuszkolni a helyére, egészen amíg elvérzik!

Felkoncolni, aki csak egy rossz pillantást tesz felém!

Minden képet, emléket, apróságot szatyorba raktam, és kivágtam a faszba, ami csak egy kicsit is rá emlékeztetett! Igazából már decemberben meghalt számomra! Most végül volt erőm megtenni azt, amitől eddig csak a lustaság választott el!

Miért? Mert egész életemben egyedül voltam, és MIATTA így is marad!

Ne szólj most hozzám, ha jót akarsz! Megszűntem létezni!

👿 SZÁMOMRA MOST MINDENKI HALOTT! 👿

De legalább már értem, miért felszabadító verekedni…

Megyek, rágyújtok!

Intés

2009. 03. 27.

Ha feladod az álmaid, meghalsz,
Élve halsz meg… 

Érzés

2009. 03. 25.

Nem érti senki, és Te sem tudod,
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom,
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok – furcsa magasban
Kiálltanék: nem így akartam
És nem tudom, hogy miért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt?

Akartam, mert akarni kell!
Aki megszületett, az többé nem felel
Magáért, mert az öntudat gagyog
És súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az, aki mindent csak szépen tehet
És tetteimért már nem felelhetek
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen,
De eltékozoltam az összes életem…

Nem érti senki, és Te sem tudod,
Hogy mitől félek, miért hallgatok
Arról, amit mondani kell,
Amit helyettem senki nem mondhat el… 

Ajándék volt minden perc. Soha nem feledem.

Meg kell barátkoznod vele, hogy egy életre az álmaim részévé váltál. Tökéletes vagy. Persze, demagóg, senki sem tökéletes. Ez így igaz. Te sem vagy az, és én sem. Ám az ember akkor lát tökéletesnek valakit, ha nem csak a szépségét, de a hibáit is őszintén szeretni tudja. Azok az érzések, amik bennem munkálkodnak, azok az álmok, amik minden éjjel eljönnek… Lehet, hogy eszelős vagyok. Meglehet. Ám nem zaklatlak. Nem is foglak soha zaklatni!

Azt azonban tudnod kell, hogy mindig Te leszel számomra az, aki elhozta a megváltást. Azokra a rövid percekre hittem valamiben. Őszintén hittem benne, hogy érek valamit emberként, barátként, what ever. (Van, amit csak angolul tud mondani már az ember. Szakmai ártalom… :))

Őszintén boldog vagyok, hogy megtaláltad azt, aki vigyáz rád, és szeret. Őszintén örülök!

Talán egyszer nekem is sikerül. Bár a hitem egyre kevesebb…

Ebben a kegyetlen, sodró világban egy olyan csillag voltál az életemben, amit soha nem feledek. Soha.

Én mindig szeretni foglak. És hogy miért nem hiszem, hogy valaha lesz komoly kapcsolatom? Mert ha sikerülne is valakivel, mindig hozzád fogom hasonlítani. És minden egyes apróságnál az lesz az első gondolatom, hogy lehetetne másképp is.

Ne legyen igazam.

Minden kincsek közül, ami az életben elveszett, a Te elvesztésed fájt a legjobban. Az a seb mindig ott lesz, és ismerem magam, vagyok annyira elvetemült, hogy le fogom kaparni a heget minden egyes nap, a végtelenségig, vagy egészen addig, míg meg nem szűnök létezni…

A szakítás anatómiája

2009. 03. 24.

Preambulum

Ezt a bejegyzest nem jozanul irtam. Hosszas meditacio utan egy transz-szeru allapot koszontott ram, es mindenkeppen ki kellett adnom magambol, ami bennem kavargott.

Es kezdetet veszi

Örökké az álmaim részévé váltál. Nem akkor múlt el a szerelem, amikor találkoztunk. Akkor találkoztunk, amikor már elmúlt a szerelem. Megédesítetted a napjaimat, és én bármit megtettem volna, hogy ezt a gyönyörű szívességet viszonozzam. Még ha nem is szóltál hozzám, gyönyörű voltál. Imádtam azokat a pillanatokat, amikor szabadon álmodozhattam, elképzelhettem egy olyan világot, amiben az életed része vagyok.

(tovább…)

Én álmodom Tylert

2009. 03. 24.

Vagy Tyler álmodik engem?