Gerzsonka

Schloss Schönbrunn - a Schönbrunni kastély

Szeptember végén unokatestvérem megkérdezte, hogy amennyiben mennek ki az osztályával (gimnazistákat tanít) Bécsbe a Schönbrunni kastélyba, lenne-e kedvünk velük menni. Azt mondtam, persze, hogy van. Bécsben még úgyse jártam!

Erre az akcióra tegnap került sor. Hajnali 3-kor felkeltünk, és összekészülődés után 4:15-kor vett fel a busz a Jászberényi úton. Nagyjából 7 után egy kicsivel értünk Bécsbe. Mikor bementünk, kaptunk kis rádiókat, amin magyarul mondták a tudnivalókat a különböző szobákról. Ebben az volt a jó, hogy mindenki a saját ritmusában haladhatott, és idegenvezetőt se kellett fogadni. Ez 13 euróért (diáknak 7).

A túra végén kisétáltunk a hátsó kertbe, ami nagyon szép volt, de az idő milyensége miatt (3 fok körülbelül) kicsit kevéssé élveztük.

Dél körül metróra szálltunk, és elmentünk a város központjába. Itt megnéztük a karácsonyi vásárt a Rathaus mellett, be is mentünk kicsit téblábolni – főleg a hideg elől. Hihetetlen. Ennyi embert én még az életben nem láttam egy helyen. Nem is akarok, az az érzésem. A tömegiszony kicsit előjött belőlem. Ez főleg akkor tetőzött, amikor mindenki lökdösődött, előre akart jutni, nem érdekelve, ki, vagy mi van vele szemben. Amikor meguntuk a tömeget, elmentünk, ettünk egy pizzát. A török árus meghallotta, hogy magyarul beszélünk, így magyarul is szolgált ki minket. Ez kellemes volt. Ezek után utunk a Mariahilfer Strasse-ra vezetett, amit már annyiszor hallottam/láttam német könyvekben, hogy muszáj volt levizuálnom. 🙂 Itt egyébként magyar, és cseh szövegen kívül mást nem nagyon hallottunk.

Miénk itt a tér

Ami tetszett: a forraltbort rendes porcelán pohárba adták, nem műanyag pohárba. Ez 2 eurós felárat jelentett, de kellemes volt. Azóta tgyurci felhívta a figyelmemet rá, hogy ez a Vörösmaty téren is így megy, én meg megállapítottam, hogy “nah, nekem is külföldre kell mennem az ilyen élményekért”.

Nagy tömeg volt, de ennek ellenére sehol nem láttam eldobott csikkeket, vagy McDonald’s-os zacskókat.

Lovas kocsik simán tudnak közlekedni Bécs belvárosában.

Rengetegen közlekednek a kihelyezett City Bike-okkal.

A metró (U-Bahn) tiszta, és gyakran jár – ezen nem voltam meglepődve, inkább csak a BKV kontraszt miatt mondom. 😛

Ami nem tetszett: agresszív, tolakodó emberek… ennyi. Nem nagyon volt más, ami igazán felhúzott volna.

Úgy döntöttem, megyek még Bécsbe, de a karácsonyi forgatag idején valahogy nincs kedvem. Majd meglátjuk. Szivesen megtekinteném a várost kicsit melegebb időben is.

Megütötte a Hír TV operatőrét egy építőipari fővállalkozó munkatársa.

Mi van, fiúk! Még az interjúalanyok előtt is nyilvánvaló volt, mekkorát akartok hazudni? 🙂 Kellemetlen.

Mindenki kedvenc vicclapján ma címlapon voltak megdöbbenve, hogy “Úristen, hát itt az sms díjak egy részét zsebre teszi a szolgáltató! Degeci!”

Na most nem értem. Eleve amióta ilyen sms-szarok vannak, teljesen nyilvánvaló, hogy a szolgáltató eltesz valamennyit. Eleve az infrastruktúrát fenn kell tartani, és bizony a kapitalizmus már ilyen. Lehet kommunizmust is kívánni, ahol a szolgáltatónak nincs haszna azon felül, ami feltétlenül kell neki, csak akkor azt kell mondani!

Anno nekem pár klikk volt rájönni, hogy hogy is épül fel az ilyen dolog. Nem hiszem, hogy bárkinek nagyobb gondot okozna, leszámítva, ha ilyen szokványos műbalhét akar. Szóval:

• a nettó összeg 50%-a megoszlik a mobilszolgáltatók, és az üzemeltető cég között.
• a nettó összeg 50%-a a célszemélyé.
• plusz ÁFA.

Ennyi. Így küldjön mindenki SMS-t. Ha meg valóban a teljes összeget rákos kisgyerekeknek akarja utalni, akkor adja fel csekken, vagy írja be az 1% rovatba.

(Kis hozzáfűzni való: a mobilszolgáltatók jövedelmének nagy része az emeltdíjas SMS-ekből/hívásokból származik. Sokkal több, mint amennyi bármilyen más szolgáltatásból valaha is bejöhet.)

Megerdemlitek…

Ma reggel arra lettem figyelmes, hogy már csak azért töltök le egy két dolgot, hogy tovább javuljon az arányom. Nem ritka, hogy 8-as, 10-es arányig tartok benn valamit a kliensben. Aztán ha már senki nem tölti, le is törlöm… Hm. Beteges? Lehet. 🙂

Van az unalomnak egy olyan foka, amit csak a programozók érthetnek meg igazán. Ez az a szint, amikor az ember megnyitja a PERL tutorialt, és elkezdi olvasni. Valamikor a 6. oldal tájékán elgondolkodik rajta, vajon lenne-e értelme PERL-ben PERL értelmezőt írni.

Valaki rám szólhatna ICQ/MSN/GoogleTalk berkein belül! Csak úgy csevegni! Bármiről! Ááááá! Asszem, lemegyek sörért, és leiszom magam! A bolt viszont messze van… Nem megy az olyan könnyen…

Nincs olyan, aki a származás alapján történő megkülönböztetést jobban fenn tudná tartani, mint egy kisebbségi ombudsman. De most komolyan! Nem az lenne az álom, hogy minden ember egyenlő, nincs köztünk különbség, nem érdekes, hova születtünk, csak az érdekes, mit tettünk ebben az életben? Erre itt van egy intézmény, ami fennállásával hirdeti, hogy faji megkülönböztetés márpedig van, mert a cigányokkal másképp kell bánni, mert ők mások. Ezek után valahogy nem értem, miért baj az, ha a cigányokkal másképp bánnak. Hiszen ez az intézményesített megkülönböztető zászlóshajó gondoskodik róla, hogy legyen az embereknek oka másképp bánni a cigánysággal.

Anyázzatok, ha nincs igazam!

Nem is lehetne ez más, mint egy ízig-vérig magyar rajzfilm!

Kotkoda egy tipikus falusi nő, aki 18 éves korában még egyetlen kérővel sem rendelkezett, ezért – félvén, hogy pártában marad – hozzáadták ahhoz a legényhez, akinek az udvarán a legnagyobb trágya-domb volt. Ez ugyanis a gazdagság jele.

Kukori minden valószínűség szerint kései gyermek, és az egyetlen fiú a családban. Feltehetőleg a nagymama nevelte, mert anyuka, egész nap kint volt napszámban, apuka pedig katonának állt. Nagymama pedig mint tudjuk kiváló almáspitét süt, és nem engedi a gyereknek, hogy fáradjon bármiért is. Majd a leány megcsinálja. A következetes nevelésnek köszönhetően Kukori hozzászokott, hogy egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie. Mivel kertjük van, Kotkoda kijár a piacra, eladja a répát, és a salátát, ebből aztán – ha szegényesen is, de – megélnek, így kukorinak még a városba sem kell bejárnia dolgozni. Mivel a pénzkeresettel nem kell törődnie, egész nap fekszik, és nem tud mit kezdeni magával. Így megy ez falun.

Kis adalék, hogy Kukori minden valószínűség szerint impotens – ami nem is lenne meglepő tekintve a szegényes beszűkült környezetet, és az egész napos semmittevést. Mi más lenne az oka annak, hogy egy negyvenes évei végén, ötvenes évei elején járó házaspárnak nincs gyermeke?

Jajj, még nem is mutattam a helyet, ahol szabadidőmet, és úgy általában mindennapjaimat töltöm. Pedig nagyon faszára sikeredett, nekem tetszik.

debian desktop

Ha esetleg valakinek lenne kedve, és hasonló büszkesége, kommentben linkelhet! 🙂

Nekem meg annyira nincs semmi energiam diagramokat nezegetni, es ertelmezni a kesobbi implementacio celjabol, hogy az mar hihetetlen… Tavaszi faradtsag, vagy mi a szosz. Nem jo.

Hinnye, ez meg hogy kerult ide…? Le kene csapni, de ehhez sincs erom…