Gerzsonka

Amikor először megláttam a képed, csak egy lány voltál a sokból. Egy szép arc, egykellemes mosoly. Nem is álmodtam róla, hogy visszaírsz… De megtörtént.

Elkezdtünk beszélgetni, egyre jobban megismertelek, és egyre inkább úgy éreztem, hogy látnom kell ezt a csodát!

2009 Szeptember 27 örökre beleégett a fejembe. A legcsodálatosabb nap, amióta csak a földön vagyok. Félve léptem hozzád, és féltem kezdeményező lenni, de úgy láttam, jól érzed magad. Aztán a búcsúcsóknál… valami olyan érzés kerített hatalmába, amit elmagyarázni sem lehet. Semmi gondom nem volt a földön. Akkor, és ott minden tökéletes volt!