A nalam valamivel fiatalabbak nem emlekezhetnek a szobai dia-vetitokre. Kulonleges elmeny volt, ahogy szombat estenkent osszeultunk, es a szulok levetitettek a Jancsi es Juliska, vagy a Hofeherke cimu meseket. Amikor nagyobbacska lettem, es mar tudtam olvasni, en voltam a “narrator”.
Megismetelhetetlen elmeny, ami kisse hianyzik… Ahogy az eges kozeli allapotban levo olvadozo diafilm szaga belengte a szobat, az olyan gyermekkori elmeny, amit soha nem fogok elfelejteni. Azt hiszem, elo kene keresni nagyszuleimnel a diavetitot a padlason, hatha megvan meg par filmmel egyutt. Szivesen ujra nezegetnem ezeket. Volt is a filmmuzeumon ilyen musor-blokk, meg power pointba is digitalizaltak mar, de az megsem ugyanaz. A diafilm illatat semmi mas nem tudja megadni. Ahogy a nyikorgo hangot sem, amit tekeres kozben hallottunk.
