Kell a reboot az agyamnak, most egy kicsit itt vagyok.
A jövő hétre szabit vettem ki, legközelebb Pesten 24-én, hétfőn leszek!
:)
Tegnap tgyurci, és Ráspi társaságában megünnepeltük a szülinapom! Részemről eszméletlen buli volt. Szó szerint. 😀
Úgy kezdődött, hogy Gyuri felhívott, hogy lenne-e kedvem egy kis szeszhez. Volt. Így hát boroztunk. Na ez volt az, amit lehet, hogy nem kellett volna, mert ez a bor nem olyan volt, ami csak úgy átmegy az emberen. Kiütött rendesen. Mikor Gyuri hazarohant, én elindultam az Üllői felé. Már nem tudom, merre, hogyan kóvájogtam, de az beugrott, hogy beszélgettem egy hivatásos lánnyal, aki nagyon ajánlotta a franciáját. Mondtam, hogy jó, de nem vagyok józan, és nincs pénzem. Aztán elváltunk. Pedig nem volt rossz kiccsaj… Na mindegy.
Mire a filmszakadás igazán beért, és a borra sör – forever kifejtette áldásos hatását, addigra egy kis kricsmiben ültünk, nem messze a Ferenc körút, Üllői kereszteződéstől. Volt néhány srác, akik aggódtak értem, de Gyuri vigyázott rám, és közölte, hogy alvós részeg vagyok. Ekkor megnyugodtak.
Tényleg: nem most, hanem régebben. Ebben a nevezett kocsmában felfedeztem egy Arany Ászok hirdetést. Emlékszem, hogy azon gondolkoztam, mi a frászért Dán szurkolókkal hirdetik az Ászokat. Leszámítva persze, hogy a piros jól passzol a sör cimkéjéhez. Arra jutottam, hogy a parasztnak mindegy. Lehet, hogy más fel se fedezte még ezt. Azért aranyos.
Hijj
Bazz! Most aludtam át egy egész éjszakát, és amikor felébredtem, az óra közölte velem, hogy még csak két óra telt el. Weird. (magyarázat: az idő nem egy folyamatosan múló valami, hanem egy állandó entitás, aminek a részleteit saját ritmusunkban fogjuk fel, mivel nem történhet minden egyszerre. De ne térjünk el a témától! :D)
Álmomban egy öregasszony képébe öltözött rókát Béla le akart lökni egy hokedliről, de én nem hagytam. Tudtam, hogy a nőnek vaj van a füle mögött, de közöltem a kutyával, hogy nem ez a módja.
Na és hogy hol jártam (nem tegnap előtt – mint számomra kiderült, hanem) tegnap, azaz szerda este?
Ráspoly átjött. Igazából az egész úgy indult, hogy megiszunk egy sört. Amikor a sör felénél jártunk, már nagyon nem bírtunk magunkkal, szóval felkerekedtünk, és… Kimentünk a Filatorigáthoz. Igen, Sziget. Nagyjából 11-re értünk oda, és ha már ott jártunk, ugyan miért is ne mennénk be? S lőn.
Szóval beszélgettünk angol srácokkal, akik füvet kerestek, s találtak négernél a reggae & latin sátornál. Hallgattunk Žagart. Ittunk kurvadrága dobozos Drehert. Megkérdeztük csajoktól, hogy mennyi az idő, aki azt hitték, fel akarjuk szedni őket – na azokat ki is röhögtük; nem voltak jók, de rosszak voltak…
Sziget egy életérzés. Hihetetlen. VOLTam az elVENt időszakban amolyan fesztiválocskákon. Egyiken sem éreztem jól magam, de az 5 rongyos Sziget beugró akkor is százszor megérte, ha csak 3-4 órát tudtunk ott eltölteni, mert másnap meló. Elképesztő, hogy ez az egyetlen feszt, ami még ma is azt hozza ki belőlem, mint amikor legelőször voltam. Imádom!
Aramszu.net
Elmentem postara.
Amikor visszaertem, nem ment a szokokut. Szokott ilyen lenni, de most tisztitottak, es reggel is beindult, tehat fura. A tomeg egyre nott az udvaron. Valamelyik lift a 8. emeleten volt – es nem volt ures. Kaosz, ver fajdalom. Egy szabad ora jutott igy, aztan meg a gepek felalltak, meg a halozat… Szoval kellemes volt. Es hogy miert? A kovetkezo bejegyzest otthonrol irom majd, es elmondom, mi volt az oka, hogy ma csak fel 10-re ertem be, es nem vagyok kipihent… 🙂
Ez nem a veg kezdete, hanem a kezdet vege
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=suLhFzrNGCE]
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=HiU2ETYnp30]
“Nekem is vannak zsidó barátaim”
Ezt annyira szánalmas védekezésnek tartom, hogy az már fáj! Nekem például nem tudom, hogy vannak-e zsidó barátaim, de ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel! A vallás, világnézet mindenkinek a magánügye, és azt osztja meg a külvilággal belőle, amit ő úgy gondol, hogy érdemes megosztani. Én meg magasról teszek rá! Nem kérdezem, mert nem érdekel!
