Gerzsonka

Felborult a biológiai órám, vagy nem tudom. Este fél 8 körül hazaértem, és nem sokkal később elaludtam. Most fenn vagyok, túl vagyok a kávén, és éber vagyok. Igazából azt sem nevezném alvásnak, amit eddig műveltem…

Evvan. Álmatlanságban szenvedek. Hallgatok Super Skazit, hátha ellazít.

Kell a reboot az agyamnak, most egy kicsit itt vagyok.

A jövő hétre szabit vettem ki, legközelebb Pesten 24-én, hétfőn leszek!

Bazz! Most aludtam át egy egész éjszakát, és amikor felébredtem, az óra közölte velem, hogy még csak két óra telt el. Weird. (magyarázat: az idő nem egy folyamatosan múló valami, hanem egy állandó entitás, aminek a részleteit saját ritmusunkban fogjuk fel, mivel nem történhet minden egyszerre. De ne térjünk el a témától! :D)

Álmomban egy öregasszony képébe öltözött rókát Béla le akart lökni egy hokedliről, de én nem hagytam. Tudtam, hogy a nőnek vaj van a füle mögött, de közöltem a kutyával, hogy nem ez a módja.

Na és hogy hol jártam (nem tegnap előtt – mint számomra kiderült, hanem) tegnap, azaz szerda este?

Ráspoly átjött. Igazából az egész úgy indult, hogy megiszunk egy sört. Amikor a sör felénél jártunk, már nagyon nem bírtunk magunkkal, szóval felkerekedtünk, és… Kimentünk a Filatorigáthoz. Igen, Sziget. Nagyjából 11-re értünk oda, és ha már ott jártunk, ugyan miért is ne mennénk be? S lőn.

Szóval beszélgettünk angol srácokkal, akik füvet kerestek, s találtak négernél a reggae & latin sátornál. Hallgattunk Žagart. Ittunk kurvadrága dobozos Drehert. Megkérdeztük csajoktól, hogy mennyi az idő, aki azt hitték, fel akarjuk szedni őket – na azokat ki is röhögtük; nem voltak jók, de rosszak voltak…

Sziget egy életérzés. Hihetetlen. VOLTam az elVENt időszakban amolyan fesztiválocskákon. Egyiken sem éreztem jól magam, de az 5 rongyos Sziget beugró akkor is százszor megérte, ha csak 3-4 órát tudtunk ott eltölteni, mert másnap meló. Elképesztő, hogy ez az egyetlen feszt, ami még ma is azt hozza ki belőlem, mint amikor legelőször voltam. Imádom!

Foztem. Nagyon finom lett. Laci bacsi receptje alapjan egy kis szalonnat is apritottam, es pirospaprikat is szortam bele. A boret is belekockaztam, nagyon finoman fott annyira puhara, amennyire szeretem. Kis porcogos meglepetes-ragcsa. 🙂

Mondtam mar, hogy szeretek fozni? 🙂

Sikeresen ráléptem az USB-s rack tápjára. Bravo. Kinyírtam, jelentem! Vehetek újat… Mondjuk 4 ezerért lehet venni tök ugyanilyen racket, és mivel a vinyó úgyis kezd betelni, elgondolkoztam azon is, hogy akkor már két legyet ütök egy csapásra. Tápkábelből egy is elég, úgyis kizárt, hogy egyszerre mind a kettőt tartanám felcsatlakoztatva. Legalábbis egyelőre. Ahhoz komolyabb infrastruktúra kéne. Mondjuk egy kis gép, ami folyamatosan futtatja a torrenteket, és USB vincsi van rápakolva. Na az viszont még a jövő. 24/7 funkciót ellátó gépet biztos, hogy nem veszek a következő két-három hónapban. Utána is csak a meglátjuk kategóriában van.

Egyelőre monitort szeretnék. A filmekhez. Van is egy szerelmem, na majd utána is nézek. Feltétel: minimum 22” képátló, FullHD felbontás. Ja, és a lehető legjobb ár/teljesítmény szorzó. Laci ajánlotta, hogy nézegessem az iPON weboldalát, mert ott tesztelnek ilyesmiket. Na azért nem holnap rohanok a kereskedőhöz. Először lássuk, mit adnak a pénzemért, és lássuk, meg tudok-e takarítani annyit, hogy vegyek, meg… szóval van még pár kérdéses dolog, amit nem most fogok eldönteni. A legfontosabb az olcsó albi. Legalábbis a mostaninál jóval olcsóbb. Jó lenne tudni, hogy Roland vissza akar-e menni Veszprémbe, vagy ki akar-e, ki fog-e menni külföldre, mert egyszemélyes ajánlatot már kaptam, és nem is tűnik rossznak a beszámoló alapján…

Igazából elgondolkodtam: a ruháimat, és néhány cuccot leszámítva minden ingóságom belefér egy táskába. Talán ezt hívják nomád létformának? Félig-meddig gibsoni figura lettem. Fasza!