Archive for 2010. 09. 17.

Lakógyűlés

2010. 09. 17.

Komolyan mondom néha konkrétan azt tudnám kívánni, hogy teljen már el az az 5-10 év, amíg az a sok gyökérnyugdíjas meghal, vagy hulljanak már el most, mert idegileg kikészítenek.

PolKorrekt kiegészítés: nem az összes nyugdíjasról van szó. A gyökérnyugdíjasokról. Különbség.

Szóval rendkívül energiatakarékos program megvalósítása a nevezett kaszt jeles képviselőinek köszönhetően teljes mértékben meg fog hiúsulni. Most inkább nem írnám le betű szerint, milyen gondolatok kavarognak a fejemben, mert jobb az mindenkinek. De ha Mucsi villanyszerelős videóját megnézzük, akkor a szavak színes halmaza a homályból a felszínre úszva megcsiklandozza hallójárataink kis üregeit. Remélem, minimum 30%-al emelkedik a gáz januártól.

Volt viszont egy aranyos momentum. Van egy nyugdíjas fölöttünk, aki egyébként a fent említett kaszt tagja, de ezt csak zárójelben jegyzem meg, mert itt nem ez a lényeg. Ő neki az a mániája, hogy rendszeresen felgyújtjuk a lakását. (Egyszer megesett, hogy a sütőbe beleégettünk egy kis húslét, ami miatt szellőztettünk, ő meg vízzel locsolta az ablakunkat.) Na most ezt a víz-locsolós játékot azóta is játsza rendszeresen, akkor is, amikor a konyha felé sem nézünk, szóval ráhagytuk. De most, amikor megszólalt a lakógyűlésen… És kábé közölte, hogy szarember az, aki rendszeresen felgyújtja a fölötte lakó lakását… Na ránéztem…

Hát nem tudom. Szóval az a helyzet, hogy én arra a nőre mindig mosolyogtam, amíg nem tudtam, ki ő, de félek tőle, ha mostantól meglátom, kinevetni fogom, nem mosolyogni rá… Na mindegy.

Most le kell nyugodnom. Hallgatok egy kis Marilyn Mansont, meg Rob Zombiet, meg megnézek pár Mucsi-videót, hátha jobb lesz.

Re

2010. 09. 17.

Ahogy egyszer már kifejtettem, blogolkodni olyan, mint… a francba, pedig olyan jó kifejezés jutott eszembe. Na mindegy, kezdjük előlről.

Ahogy egyszer már kifejtettem, ha valaki rákap a blogolkodásra nem nagyon tud elszakadni tőle. Vagy igen, de csak egy ideig. Körülbelül majdnem egy év telt el azóta, hogy itt frissítettem magamat fel szellemileg. Még nem tudom, visszatérek-e a rendszeres állapotjelentéshez, de valószínű, mert elértem ismét azt a szakaszt, hogy a twitter-féle mikroblog már kevés. Ki kell adnom magamból, ami az agyamban van.

(Közben amolyan életérzés-információ: Rita a tévében sikeresen bekapcsolta Meleg Márkot, és most kommentálja)

Rengeteg dolog történt az elmúlt évben. A válságnak nevezett humbug nem hagyott érintetlenül, elvesztettem a munkámat. Azóta otthon dolgozom. Megtaláltam a mennyasszonyomat, akit soha nem fogok elhagyni.

Na most egyelőre ennyi a visszatérő szövegnek.

Folytatása következik.