Posts Tagged ‘én’

Fel!

2014. 02. 12.

Elromlott a felvonó. Előfordul az ilyen.

Fogta magát, és a földszintre érve eldobta magát, és zuhant még vagy 20 centit a normálishoz képest. Ez amolyan vészleállító technika, hogy ne legyen komolyabb baj.

Nyilván.

A szomszédasszony meglátva az üzemen kívüli liftet, 9 emeletet gyalogolt felfelé, miközben azt mormolta, hogy ez a ház el van átkozva Isten által, biztos, hogy el van átkozva, ő nem hiszi el, hogy nincs.

Végül is így is lehet mondani, hogy padlótól a plafonig fel kéne már újítani azt a kurva liftet*.

*Persze ehhez fizetni kéne a közös költséget is. Nem nekünk. Nekünk túlfizetésünk van. De a ház teljes kintlévősége 800 ezer körülire tehető.

Rövid poszt

2014. 02. 04.

Imádok a netes fórumokon trollkodni a dísznácikkal! 😀

Nincs Flash a gépemen

2014. 01. 27.

És erre hogyan jöttem rá? Nem, nem a PornHub/RedTube/Youtube akármi miatt, mert az mind működik! 😀

A GTA IV Social Club nyitóképernyője ahhoz, hogy megjelenítse a Social Clubban zajló legfrissebb eseményeket, Flash lejátszót igényel. Ami nincs. Nos mivel a szociális klubban egyébként se nagyon szoktam az acsívmenteken kívül más téren aktívkodni, máshol pedig egyáltalán nincs szükség rá (mindent kiváltott a HTML5) asszem, ezt le is rendezhetjük ennyiben.

Végre nincs Flash a gépemen!

Emlékszem, annak idején amikor még fiatalka voltam, gondoltam rá, hogy megtekintem, mi az a FreeBSD. Egy haverom mondta, hogy flash az nincs, és nem is hiszi, hogy belátható időn belül lesz. Akkor ez visszatartott. Mára meg felnőttem, és kinőttem az ilyen játszadozásokból, hogy szerveroprencert asztaliként használjak. 🙂

Lehet, hogy öregszem?

2014. 01. 27.

A hétvégén láttam egy szalagavató fotót. No igen, sok ilyen történt már az életemben, de ez most más volt. Ugyanis az a kislány, akinek a szalagavatója volt, nagyjából az én érettségim környékén volt 3-4 éves. Ez egy icikepicikét elgondolkoztatott.

Közben lassan, de biztosan nő a szakállam. Nem sokára el kell kezdenem borotválkozni is még a végén.

Aurelió

2014. 01. 22.

A bejegyzés írásának pillanatában folyik a való világ. Én meg csak ülök, és azon gondolkozom, milyen fasza lenne, ha lenne króm kiterjesztés a valóvilágos bejegyzések eltüntetésére.

Mérhetetlen felsőbbrendűségi érzést ad, mikor meglátok egy olyan leadet, hogy vajon VV Aurelio pöszörőjét ma meg fogják-e masszírozni, és nekem fogalmam sincs, hogy ki a tököm az a VV Aurelio. Ez egy kicsit rossz érzést is ad. Már ez a felsőbbrendűségi érzés. Mert valójában nem vagyok én ilyen. De valahogy amikor látom, milyen ostoba emberek vannak, és mennyire nem törődnek a tőlük csak fél méterre lévővel, hogy mennyire nem gondolják végig a cselekedeteiket, akkor sajnos ez a belülről jövő felsőbbrendűségi érzet erőre kap.

Nagyon szar. Nem szeretem.

Olyan jó lenne egy olyan világban (országban?) élni, ahol nincs létjogosultsága ennek az időről időre feltörő érzésnek.

Szomorkás

2014. 01. 16.

Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Máté 7:15

Eszembe jutott, hogy írok a rokonomnak, próbálva az eszére hatni. Aztán rájöttem, hogy hülyeség. Az ilyenekkel nem érdemes vitázni. Inkább elérhetetlenné tettem számára a profilomat, az ő állapot-frissítéseiről meg leiratkoztam, oszt jónapot. Mindenkinek jobb így. Mert ez a kétségbeesett hisztis felsírás, ami történt, ez nem az utolsó, és van egy sejtésem, hogy a tehetetlen düh miatt csak egyre több ilyen lesz.

“Meg kell értened: némelyikük olyan mértékig része a rendszernek, annyira függ tőle, hogy foggal-körömmel védeni fogja.”

Morpheus szavai akkor vágnak igazán húsba, amikor olyan ember esetében szembesülsz a végtelen butasággal, és a rendszertől való függéssel, aki gyerekkorodban sütit és teát készített neked, és leste minden szavadat, hogy mit szeretnél, drágám?

Rettenetesen fáj, amikor ezt tapasztalom. Kiírom magamból, de az nem nyújt feloldozást, elmegyek futni, de a fáradtság mellett is egyfolytában gyötrődöm olyan dolgokon, amiket nem volt, és nem is lesz soha hatalmam megváltoztatni.

Közben a hozzá hasonlók azokat éljenzik, akik felrobbantanák a lakásomat is, ha egy általuk bűnösnek vélt embert (lett légyen az ártatlan, vagy valódi bűnös) kiiktathatnának. Hogy nekem nem lenne hol laknom, az más kérdés. gyurcsányahibás.

El kell engedni. Emlékszem a szépre. És felülemelkedem azon, hogy az a szarházi mindent tönkretett. Nem, nem a rokonom. Ő róla soha nem mondanék ilyet. Akinek szól, azt soha nem érdekelte, soha nem is fogja, hogy mit gondolok róla. Ő csak cinikusan röhög. A rokonomon is. Csak ő nem elég nyitott rá, hogy ezt észrevegye. Mert amaz ott fönt megteheti.

Még egy ideig.

Robot

2013. 05. 17.

Kéne egy Custom ROM az X10-emre. Asszem, a hosszú hétvégén vadászok egyet.

Éjszakai Bakony-túra

2013. 05. 17.

Roland játszott egy kicsit a Slenderrel, mert most megy ez az őrület, és mindenki túl akarja élni, és megtalálni a cetliket.

Aztán elgondolkozott, és a gondolatait megosztotta velem. Szó szót követett, és végül az jött ki a dologból, hogy amikor majd mindkettőnknek jó lesz (várhatóan mondjuk augusztus körül) be kéne tervezni a szokásos éves sátorozás helyett egy éjszakai erdei túrát. Csak zseblámpa, és a tökeink, semmi más. Ez mondjuk még érdekelne is elég erősen. Példának okáért Bakonybél környéke kiváló erre. Meg arra is, hogy eltévedjünk. 😀

Az én elképzelésem szerint viszünk sátrat azért, valami kis egyszerű, könnyen felállítható vackot, és ha hajnalodván még nem látunk települést, akkor azt leverjük, és alszunk pár órát. Izgalom-faktornak ott vannak a kutyák.

Aki elé ugrott már kutya az éjszaka közepén, az tudja, miért említem ezt. Igazából félni nem kell tőlük, mert ilyenkor ők jobban megijednek, mint te, azért is rontanak eléd nagy dúrral, de ha elindulsz a másik irányba, akkor nem követnek, legfeljebb még ugatnak utánad egy kicsit.

Ha megvalósítjuk, és túlélem, az biztos, hogy lesz egy képes beszámoló róla. Persze kép csak a kora esti, kora hajnali ténykedésekről lehet – természetesen.

Izgalmas ötlet.

Várom nagyon.

Az egyik legidegesítőbb facebook feature

2012. 08. 18.

Jobb oldalon fent található, és arra szolgál, hogy születésnapokra emlékeztessen. Amikor persze a közelébe mész, felajánlja, hogy írjál a falára annak, akit felköszöntesz.

Tisztázzuk: amikor az illető falára írsz, akkor nem az illetőnek írsz, hanem a közös ismerőseiteknek. Ha nem a feltűnési viszketegség beszélne belőled, akkor legalább arra vennéd a fáradtságot, hogy személyesen felhívd az illetőt, e-mailt írj neki, vagy legalább egy rohadt privát-üzenetet!

A fenti okból kifolyólag facebookon ezért tiltottam le a születési dátumom minden jellegű propagálását! Sajnos még így is előfordul, hogy a falamon szólnak hozzám, de legalább nem 50-en, akik le se szarják, hogy igazából mi van velem, csak nem akarnak kilógni a sorból, és részt akarnak venni a “ki kívánt több érdektelen személynek boldog szülinapot idén” versenyben. Erre pedig nem vagyok kíváncsi!

Újra

2012. 08. 03.

Új blog, új domain, új arculat.

Ide jön majd minden, ami eszembe jut, időhatárok, és megkötés nélkül!