Posts Tagged ‘privát’

Nem vicc

2011. 05. 28.

Egy ember meghal, és felkerül a mennybe. Odaáll Isten elé, és egy kérdét feltehet neki. Az ember gondolkodik, majd felteszi a kérdést:

“Mondd meg nekem, kérlek, mi a különbség a menny, és a pokol között?”

Isten elmosolyodik, és így szól:

“Gyere velem!”

Elsétálnak egy szobába. Emberek ülnek ott, ég a tűz, a bogrécsban a valaha készült legfinomabb gulyás, és mindegyiknek van egy kanala, ami hosszabb mint az alkarja, ezért szomorúan ülnek, és nézik a gulyást, mert nem tudnak belőle enni.

A következő útjuk egy másik szobába vezet, ahol ugyanígy bogrács van, és ugyanúgy hosszú kanalak, de az emberek boldogan beszélgetnek, és teljes nyugalomban örülnek egymásnak.

Az út végén az ember megkérdezi:

“Kérlek, Uram, mondd el nekem, mi a különbség a kettő között?”

“Hát csak az, hogy e második szobában az emberek megtanulták, hogyan etessék egymást, míg az első szobában mindenki csak magára gondol…”

Ez nem a veg kezdete, hanem a kezdet vege

2009. 08. 13.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=suLhFzrNGCE]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=HiU2ETYnp30]

Ha tudnád, mennyire sajnálom…

2009. 07. 28.

Egy bizonyos pillanatban, szűkült tudatállapotban végzetes kimenetelű cselekményt követhet el, ami látszólag megoldja nehéz élethelyzetét. A hirtelen felbukkanó ötlet cselekvésben valósul meg, mintegy rövidre zárva, kizárva a gondolkodás ítéletalkotó mozzanatát. Ezt nevezik rövidzárlati cselekménynek.

Bolognai

2009. 07. 12.

Foztem. Nagyon finom lett. Laci bacsi receptje alapjan egy kis szalonnat is apritottam, es pirospaprikat is szortam bele. A boret is belekockaztam, nagyon finoman fott annyira puhara, amennyire szeretem. Kis porcogos meglepetes-ragcsa. 🙂

Mondtam mar, hogy szeretek fozni? 🙂

Veled álmodtam

2009. 05. 06.

És mondtál nekem valamit, ami felvidított! Nem is kicsit. Fel vagyok dobva! Ha találkozunk élőben, talán elmesélem. 🙂

Megvolt!

2009. 05. 05.

Nem is volt vészes. Nehezebbre számítottam. Úgy tűnik, az ujjaimban még benne vannak a fogások. Hja kérem… Analízis után ez semmi! 😉

Elképzelt szerelem

2009. 04. 22.

Neked nem mondhatom el, hát ide írom, mert tudom, hogy nem olvasod… Ha mégis, talán egyszer megérted – bár ebben nem hiszek… Túl sok dolog fertőzte a kapcsolatunkat ahhoz. Aki úgy érzi, érintett lehet az ügyben, és fél, hogy olyasmit olvas, ami rosszul esne neki, az ne lapozzon! Én szó’tam!

Zárójel: ezzel a bejegyzéssel együtt privát taggel nyilvánossá vált egy-két labilis állapotomban írt bejegyzés is. Azért tettem így, mert bele kell ordítanom a világba, hogy végleg le tudjam zárni magam mögött a múltat. Ahogy ezt is, azokat is csak saját felelősségre!

(tovább…)

Intés

2009. 03. 27.

Ha feladod az álmaid, meghalsz,
Élve halsz meg… 

Érzés

2009. 03. 25.

Nem érti senki, és Te sem tudod,
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom,
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok – furcsa magasban
Kiálltanék: nem így akartam
És nem tudom, hogy miért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt?

Akartam, mert akarni kell!
Aki megszületett, az többé nem felel
Magáért, mert az öntudat gagyog
És súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az, aki mindent csak szépen tehet
És tetteimért már nem felelhetek
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen,
De eltékozoltam az összes életem…

Nem érti senki, és Te sem tudod,
Hogy mitől félek, miért hallgatok
Arról, amit mondani kell,
Amit helyettem senki nem mondhat el… 

Ajándék volt minden perc. Soha nem feledem.

Meg kell barátkoznod vele, hogy egy életre az álmaim részévé váltál. Tökéletes vagy. Persze, demagóg, senki sem tökéletes. Ez így igaz. Te sem vagy az, és én sem. Ám az ember akkor lát tökéletesnek valakit, ha nem csak a szépségét, de a hibáit is őszintén szeretni tudja. Azok az érzések, amik bennem munkálkodnak, azok az álmok, amik minden éjjel eljönnek… Lehet, hogy eszelős vagyok. Meglehet. Ám nem zaklatlak. Nem is foglak soha zaklatni!

Azt azonban tudnod kell, hogy mindig Te leszel számomra az, aki elhozta a megváltást. Azokra a rövid percekre hittem valamiben. Őszintén hittem benne, hogy érek valamit emberként, barátként, what ever. (Van, amit csak angolul tud mondani már az ember. Szakmai ártalom… :))

Őszintén boldog vagyok, hogy megtaláltad azt, aki vigyáz rád, és szeret. Őszintén örülök!

Talán egyszer nekem is sikerül. Bár a hitem egyre kevesebb…

Ebben a kegyetlen, sodró világban egy olyan csillag voltál az életemben, amit soha nem feledek. Soha.

Én mindig szeretni foglak. És hogy miért nem hiszem, hogy valaha lesz komoly kapcsolatom? Mert ha sikerülne is valakivel, mindig hozzád fogom hasonlítani. És minden egyes apróságnál az lesz az első gondolatom, hogy lehetetne másképp is.

Ne legyen igazam.

Minden kincsek közül, ami az életben elveszett, a Te elvesztésed fájt a legjobban. Az a seb mindig ott lesz, és ismerem magam, vagyok annyira elvetemült, hogy le fogom kaparni a heget minden egyes nap, a végtelenségig, vagy egészen addig, míg meg nem szűnök létezni…

A szakítás anatómiája

2009. 03. 24.

Preambulum

Ezt a bejegyzest nem jozanul irtam. Hosszas meditacio utan egy transz-szeru allapot koszontott ram, es mindenkeppen ki kellett adnom magambol, ami bennem kavargott.

Es kezdetet veszi

Örökké az álmaim részévé váltál. Nem akkor múlt el a szerelem, amikor találkoztunk. Akkor találkoztunk, amikor már elmúlt a szerelem. Megédesítetted a napjaimat, és én bármit megtettem volna, hogy ezt a gyönyörű szívességet viszonozzam. Még ha nem is szóltál hozzám, gyönyörű voltál. Imádtam azokat a pillanatokat, amikor szabadon álmodozhattam, elképzelhettem egy olyan világot, amiben az életed része vagyok.

(tovább…)