Legalábbis mostanában ritkán van rá alkalom, és ha mégis, akkor sem hiper-szuper-dájrekt-ex-ten játékokkal, inkább csak egyszerűbb progikkal. Kedvenc stílusom az RPG, de nem az az izé, amire mostanában ráhúzzák ezt a nevet. RPG csak, és kizárólag az lehet, amiben körökre osztott harcrendszer van! A többi az akció-játék, akárhogy is csűrik-csavarják a megnevezéseket. Akciójáték a Witcher is, ami egy tök jó dolog lenne, ha nem egy olyan félelmetesen elbaszott harcrendszert alkalmaztak volna benne, vagy legalább lehetőség lenne a harc leállítására, lépések átgondolására. Remek átmenet volt az akciójátékok, és RPG-k között a Baldur’s Gate. Aki a Diablo-like hack’n slash csihi-puhit kedvelte, végig zúzhatta megállás nélkül. Én gyakorlatilag egy hardcore gamerek számára abszolút idegesítő módon játszottam: a lapon, ahol be lehet állítani, mikor álljon meg a játék, mindent bepipáltam. Így egy harc eltartott vagy másfél órát (na jó, annyit lehet, nem) de minden percét élveztem. Tökéletesen kontrollálható volt, és nem kellett attól félnem, hogy egy rossz pillanatban lenyomott egér-gomb miatt vissza kell töltenem egy régebbi állást.
Volt az agyon ajnározott Fable, ami történet-vezetés szempontjából remek játék, a világ a lehetőségekhez mérten remekül reagál a tetteidre, és a hangulata is nagyon ott van. A harcrendszer azonban… Nos elég, ha annyit mondok róla: a második fejezet környékén azért hagytam abba, mert idegesített, hogy csak akkor nyerhetek, ha vállalok egy beutalót ínhüvely-gyulladás miatt. Rémes!
Egy játékban SOHA nem néztem a grafikai megoldásokat. Szerény véleményem szerint a játék-piac azóta haldoklik, amióta egy programot nem a történettel, hanem az ilyen-olyan technikai megoldásokkal adnak el. Kiváló példa a Deus Ex első része, amit én God-mode segedelmével vittem végig, mert a történet nagyon érdekelt, és lekötött. A második része (Invisible War – Láthatatlan háború) pocsék lett. Warren Spector, a fő-dizájner azt mondta: “Kivettük a játékból az idegesítő részeket, mint kódok beütögetése, részletesebb párbeszédek, mivel ezek csak elvették az emberek figyelmét a valódi játék-élménytől.” Hát kedves Warren Spector ne haragudj meg, de mész ám te a tudod, hova! Volt olyan ember (én) aki éppen azt találta rendkívül szórakoztatónak, hogy olvasgatja a kis feljegyzéseket, és itt-ott elejtett papírokon talál valami utalást, meg egy kódot, ami egy szikret-levelt hoz magával. Elvették azt, ami a játék igazi ízét adta. A Deus Ex első részét mai napig képes vagyok elővenni, és játszani vele. A második rész megvan ugyan, de körülbelül egy órát játszottam vele. (Még a guruban volt teljes játék)
Mit nem adnék egy olyan játékért, ami az akciót minimálisan tartja, de félelmetesen jól kidolgozott története van. Még csicsa sem kell bele. Sajnos ilyen játék nem nagyon van. Vagy ha készítenek is, a feledés homályába merül, mert a vélemény-formáló szaklapok (gy.k. játékújságok) nem is foglalkoznak vele. Pedig ezek azok a játékok, amik éppen a C64-en felnőtt, mára kereső-képes réteget foglalkoztatnák -persze akinek van ideje játszani. A kis kiadók nem vágnak bele, mert nagy a kockázat. A nagy kiadók nem vágnak bele, van nekik elég húzó-nevük. Mi marad? Ingyenes fan-fiction. Körbe kéne nézni a repokban. Láttam multkor valami DragonIzét, asszem Pythonban írták, és stílusra emlékeztetett az RPG Maker játékokra. Elő kéne keresni!
Na meg aztán újra kéne játszani az Amnéziát! Az se rossz, csak rövid! 🙁 Idővihar pedig nem lesz még egy ideig. Pedig hejj, de jó is lett volna!
Sajnos pont az RPG és a kalandjátékok a két műfaj, amit ma már mindenre ráhúznak, holott csak néhány százalékuk az ami igazán képviseli a stílust.
Ha már Deus Ex, akkor a System Shock-ról mi a véleményed?
A System Shock 2-t anno kolcson kaptam egy ismerosomtol, amikor arrol beszelgettunk, mennyire jo jatek a Deus Ex. Nagyon tetszett! Az elso resz sajnos kimaradt az eletembol, de most, hogy emlitetted, szerintem megszerzem.
Egy masik jatek, amit maig elo tudok venni, a Warcraft 2! Imadom a hangulatat, a zenejet, a szinkronjat! A Starcraft viszont sajnos kimaradt az eletembol, de mar gondoltam, hogy egy retro-delutan kereteben elo kene venni. Bar sokan azt mondjak, ma mar nem tetszene, de azert adok neki egy eselyt, hatha, aztan beszamolok az elmenyekrol, amit okozott! 😉
Ha a Warcraft 2 tetszett, akkor a Starcraft is tetszeni fog. Nagyon jó hangulata van, igazi történettel. Bár sokan multiban játszák, de a single is arany benne.
wesnoth? sztem nem rossz, viszont néha rettenet idegesítő tud lenni, már-már sakk-szerűvé degradálódik (elnézést). a harc-rendszre tetszik, viszont a tereptárgyak és a karakterek viszonya néha elkeserítően valószerűtlennek tűnik (falvak, várak, folyók). általában 2-3 hónapos periódusokban jön rám 1-2 hétre, hogy játsszak vele. annyiból egy nagyon jó példa, hogy egy igényes open játék, amivel folyamatosan foglalkoznak (mint pl az openttd-vel is). játszani persze nekem is egyre kevesebb időm van…