Vannak napok, amikor az ember miután felébred, legszívesebben visszafeküdne!
Ez egy olyan nap! Elegem van a világból, mindenből, és mindenkiből. Csak kicsit egyedül akarok lenni. Nyugodtan, békésen. Azt hiszem, el kell mennem csatangolni a városba. Valahova. Még nem tudom, hogy hova!
Többé nem terhellek a szomorúságommal, többé nem kérem hogy segíts ha padlóra kerültem.
Döntöttél, fáj, de már nem fogok szólni.
Belém fagytak a szavak.