Vannak dolgok, amiket akárhogyan is próbálnék elmagyarázni a körülöttem élő embereknek, sehogyan sem menne!
Ez a világ tele van előítéletekkel, ezért nem hallják meg, amit mondok, csak azt, amit ők hallani akarnak. Ezek az előítéletek megbénítanak mindent. Nem lehet egy kellemes csevejt végigvinni anélkül, hogy valaki ne sértődne meg egy félreértett kifejezés miatt. Nem lehet bókolni egy lánynak anélkül, hogy azt hinné, le akarod fektetni. Nem lehet mosolyogni anélkül, hogy azt hinnék, érdekből csinálod!
Elegem van ebből a világból! Elegem van! Őszinte világot akarok! Nem ilyen álszent képmutató faszságokkal teletömöttet! (Nem süt a nap. Ilyenkor harapok!)
“Amikor hazajöttem, és Ő boldogan várt. Amikor fájt valami, és Ő magához húzott. Megnyugtatott. Odabújhattam hozzá, ha nem akartam tudni a világról, és mindig várta, hogy elmondjam, mi bánt…
Ami bántott, mind- mind megbeszélhettük volna, ha ez a törődés kölcsönös lett volna:(