Megnéztem tegnap a tv2-n a Hősök évadzáró epizódját, és meg kell mondjam: nekem tetszett. A többit a lapozás után, mert lehet, hogy véletlenül spoilerezek, amit nem szeretnék, hátha valaki még nem látta.
Nos vannak elképzeléseim, hogy azok, akik ellenérzésekkel álltak fel az 1×23-as epizód végén, miért éreztek úgy. Mindazzal egyidőben úgy gondolom, hogy nagyjából ilyen befejezés megfelelő volt a bevezető fejezetnek. A végére minden fontosabb szereplő (hős) megtanulta teljesen uralni a képességeit (ezt vállalták fel az elején, emlékezzünk Suresh beszédére: minden történet elkezdődik valahol; ez az Ő történetük), és lezárták azt a szálat, ami körül az egész évad bonyolódott. Persze a fő cselekmény még csak most kezdhet kibontakozni.
Igazi képregény-fanatikusként már a hasonló jellegű történetvezetéssel bíró Babylon 5 is lenyűgözött. Szeretem a sci-fi-t. Szeretem az eposzt. Szeretem, ha eleinte kis emberek egy egész világ képét megváltoztatják. Talán ezért szeretem a képregényeket is.
Minden valószínűség szerint a Petrelli testvérek túlélték, ezzel nem hinném, hogy olyan nagy titkot árulok el. Hogy Sylar nem halt bele a sérüléseibe, az egy érthető momentum. Emlékszünk, mekkora ziccert hagyott ki George Lucas, hogy Darth Mault rögtön az első epizód végén kinyírta – bár visszagondolva a történet szempontjából fontos volt, ám a karakter jól jöhetett volna még.
Hiro visszakerülése a 17. századba kiváncsivá tett. Érdekes ötlet, hogy egy idegen a szamurájok közé érkezik pont egy napfogyatkozás idején. Ez számomra végig képregény-kocka jellegűen pergett.
És akinek nem tetszett: megértem. Azt várták, hogy teljesen véget ér, minden szálat elvarrnak, ugye? Nonszensz! Ezt megmondhattam volna az elején. Amikor anno a Twin Peaks felfedte, ki volt a gyilkos, a rákövetkező évadról a rajongók tudomást sem vettek. A Babylon 5 a 4. éved végén lezárta a fő cselekmény-vonalat (árnyak háborúja, lázadás a Föld ellen), ennek következtében az 5. évad eléggé felemásra sikeredett, és megásta a Crusade című spin-off sírját is. Szóval a történetet nem szabad lezárni. A képregénynek éppen az a lényege, hogy megvedd a következő számot is, mert még mindig van felfedezni való. Az pedig szerintem sokkal nagyobb ostobaság lett volna, ha Sylar egyetlen szúrástól végleg meghal. Egy főgonoszt nem így intézünk el. A dramaturgia megkívánja, hogy (ilyen sorozat esetében pláne) monumentális ütközet vessen véget a fenyegetésnek. A második halálcsillag sem egy gyors támadás végén egy rövid pukkanással pusztult el, hanem a Jedi visszatér háromnegyede arról szólt, hogyan sikerül.
Szóval a fanyalgóknak csak azt tudom mondani: nem kötelező nézni. Ha mindenben csak a negatívumokat keressük, és nem bírjuk elviselni, hogy bizonyos műfaj ilyen módszereket követel meg, akkor keressünk más műfajt. Nézzünk epizódokra bontott sorozatokat, drámákat, ahol a részek nem összefüggőek olyan szorosan, és javarészt külön is értelmezhetőek. A Hősök egy élőszereplős képregény! Csak az nézze, aki szereti a képregényeket! Én szeretem! És a második évad rám számíthat! Remek kezdet volt! 🙂
Nekem nem az volt a bajom, hogy a vege teret hagyott a folytatasnak. Ugyanis en is nagyon varom a kovetkezo reszeket es csalodott lettem volna, ha csak ugy lezarjak. Egyszeruen nagyobb durranasra szamitottam, latvanyosabb kepesseg hasznalatra. Tobb csoportos akciora, nagyobb Sylar elleni kuzdelemre, a felvezeto alapjan nekem ez benne volt.
De igazad van. Nem lehet mindent leloni az elso szeriaban. Szoval hajra a kovetkezonek, en tuti nezni fogom.
Akkor te sem sok képregényt olvastál! 🙂
Az első fejezetnek nem kötelező nagy durranásnak lennie, hiszen csak a bevezetőnek van vége. Nem volt semmi, ami miatt kellett volna egy gigászi küzdelem. A hősök megtanulták használni az erejüket. Pont. Ez megvolt…